Igazából nem is tudom mivel kezdjem, talán azzal, hogy összefoglalom röviden az elmúlt időszak történéseit.
A “Párommal” majdnem fél éve vagyunk együtt és mégis külön. Sokat repültem és sokat zuhantam ebben a fél évben mellette. A legtöbbet azért, mert még mindíg nem képes elengedni az elmúlt nyolc évet az életéből. Volt egy se vele- se nélküle kapcsolata, amiből született egy most öt éves fia, aki beteg. A nő többször otthagyta, mert “nem bírja a kötöttségeket”, de R. (a Párom) még mindíg arról álmodott, hogy egyszer újra visszakapja azt a családot, ami végülis sosem volt. Ezt az illúziót hajszolta miközben a karjaim közt találta meg a biztonságot és a gondoskodást, amire elmondása szerint mindig is vágyott. Én voltam vele, amikor a nő újra pofára ejtette és most is én állok ott, amikor a pszichiátrián kezelik az összeomlása miatt.
Lehet, hogy naív gondolat és így harminc évesen már nem szabadna hinni a mesékben, de én remélem, hogy eljön a pillanat, amikor azt mondja, hogy engem akar mert tudja, hogy biztonságban lehet mellettem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: